Idézetek Zamenhof műveiből

Ahhoz, hogy egy nyelv nemzetközi legyen, nem elég annak nevezni.

Nem akarok a nyelv megalkotója lenni, csak a nyelv kezdeményezője szeretnék lenni.

Gyakran kénytelen vagyunk sután gondolkodni a nem megfelelő nyelv miatt.

A Nemzetközi nyelv, hasonlóan minden nemzeti nyelvhez, közös tulajdon, és a szerző örökre lemond minden személyes jogáról vele kapcsolatban.

Hazafiságnak hívom minden hazám fia szolgálatát, bármilyen származású, nyelvű, vallású vagy társadalmi szerepű legyen is. Egy bizonyos nemzet érdekeinek szolgálatát vagy más népek gyűlöletét soha nem kell hazaszeretetnek hívni.

Ne feledje, az egyetlen mód a béke elérésére: eltörölni egyszer és mindörökre a háborúk fő okát, a legősibb civilizáció előtti idők barbár maradványát, az egyes néptörzsek uralmát más népek felett.

Mivel a történetem legelején le kell szögeznem, hogy én héber vagyok, és minden eszmém, a születésük, fejlődésük és makacsságuk, az állandó belső és külső küzdelmeim egész története - mind elválaszthatatlanul kapcsolatban van ezzel, az én héberségemmel.

De ahogy én a jelen pillanatban nem valamely nemzet tagja vagyok, hanem egy egyszerű ember, ugyanúgy azt is érzem, hogy ebben a pillanatban nem tartozom semmilyen nemzeti vagy felekezeti valláshoz, hanem csak ember vagyok.

Abban az esetben, ha feltétlenül beszélned kell a személyemről, akkor hívhatsz „a lengyel föld fiának” (mert senki sem tagadhatja, hogy a föld, melyben mindkét szülőm fekszik, és amelyen folyamatosan dolgozom, és szándékomban áll dolgozni a halálomig, az otthonom, bár nem vagyok nacionalista), de ne nevezz „lengyel”-nek, hogy ne mondhassák, hogy - azért, hogy elfogadjak kitüntetéseket - magamra öltöttem egy nép álcáját, melyhez nem tartozom.

És most, az első alkalommal, egy ezeréves álom kezd valóra válni. A francia tengerparti kisvárosban összejöttek emberek a legkülönbözőbb országokból és nemzetekből, és nem némán és süketen találkoznak egymással, hanem megértik egymást, úgy beszélnek egymással, mint testvérek, mint egyetlen nemzet tagjai. Gyakran találkoznak különböző nemzetiségű emberek és megértik egymást; de micsoda óriási különbség van az ő kölcsönös megértésük és a miénk között! (...) A mi találkozónkon nincsenek erős vagy gyenge nemzetek, kiváltságosok vagy kiváltság nélküliek, senki sincs megalázva, senki sem zavar; mindannyian egy nemzet tagjainak, egy család tagjainak érezzük magunkat, és az első alkalommal az emberi történelem folyamán mi, a legkülönfélébb népek tagjai nem idegenként, nem versenytársként állunk egymás mellett, hanem testvérekként, akik a saját nyelvünk másikra erőltetése nélkül megértik egymást, nem tekintjük egymást a sötétség miatt megosztottnak, szeretjük egymást, és nem képmutatóan nyújtunk kezet egymásnak, mint egy idegen egy másik nemzet tagjának, hanem őszintén, mint ember az embernek. Legyünk tisztában a mai nap jelentőségével, mert ma Boulogne-sur-Mer barátságos falai között nem franciák találkoztak angolokkal, nem oroszok lengyelekkel, hanem emberek emberekkel. Áldott legyen a nap, és nagyok és dicsőségesek legyenek a következményei!